Search
  • Virág

Végre rám talált

És hogyan történt végúl, hogy rámtalált a szerelem? Az az igazi, a sötét kavargás a gyomorban, ami arra az ősállapotra emlékeztet, amikor még nem voltunk szétszakitva milliárd darabra, és jó volt nekünk csak csukott szemnel összekapaszkodva létezni.

Úgy, hogy itt a faluban, ami nincs messze attól a nagy várostól, ahol minden annak a rendje és módja szerint, megszokottan történik, itt minden más. Minden ember és történés egy mágikus regény része.

Az ittlakók, ezek a nem evilági emberek égig érő betonlépcsőket építenek a félkész házaik mellé, hogy felmászhassanak a felhőkbe, ha olyanjuk van. Egy igazi grófnak ócskásboltja van a főtéren, és előtte Németországban volt villanyszerelő.

Itt minden olyan valótlan, arany füsttel bevont, kiszinezett mese. Vakító színek kavalkádja van itt: a hűség orgonalilája, a hosszú házasság koszos aranya, az irígység fájó sárgája, az új élet eleven zöldje, a remény és a szép igéret enciánkékje. Az életteli álmok kobaltja. a bigott hívők halványrózsaszínje, és a túlvilági szürke, ami telente beburkolja ezt a hegyekkel tarkított képeslapot, amit az ablakból lát az ember. És az a méregzöld esszencia, ami vér helyett bugyog itt mindenben és mindenkiben, nyáron arany színezetet kap, mint a hosszan főzött leves tetején a fénylő zsír. A legkisebb kavicsban, a növényekben, a házakban, az állatokban és az emberekben is ez buzog, ez a megfejthetetlen, gyanús jóság. Még a kínai bolt is inkább mesébe illő, mint gagyi. Aki idejön, annak meglágyul a lelke, megpuhul a szíve és ittfelejti magát.

Ez a méregzöld valami az én ereimben is elkezdett buzogni, hosszan és mélyen altatott esténként, felébresztette a mélyen megbúvó engedékenységet, ami utat talált magának az évekig növesztett páncélzaton át, és befurakodott a védtelen szívbe.

De a szív hálás volt, régóta várt már erre. Szeretett elveszve lenni, és nem félt. Nem törődött a hangokkal, amik azt suttogták neki: legyen óvatos. Ugyan, mondta, az óvatosság az öregek mankója. Nekem szárnyaim vannak, én sosem öregszem meg. És hallgatta, ahogy a gyomor táján egy hangya elkezdett dobolni, először csak nagyon halkan, majd mint a radiátorban zubogó víz, elszabadult és ősi táncot járt. És hát a szerelem tárgya, persze az meg olyan volt, hogy annak pont akkor és pont ott nem lehetett ellenállni.

Nem igazán tudom, hogy hogyan függ össze mindez a faluval meg a méregzöld folyadékkal, de lehet, hogy az összefüggés is egyszer valahol utat talál magának.


1 view0 comments

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com