Kis tavaszi nyitány. A pórusok kitágultak és még több tavaszt akarnak. Jókedvünk feltámad poraiból, nincs semmi más, csak világoskék ég és tisztaság. Díszben a szív.
Egy újabb cirkuszi évadra készül minden.
Milyen volt a napod, kérdeztem, te meg hát kérlek, a Tesco logisztikai központjának az udvarán sétalgattam fél délelőtt, a Nap sütött, nagy N-nel, kávé, cigi volt, szóval így. Aztán később már fáztam egy kicsit, de összességében jellegtelen, unalmas.
Egy igazi író vagy, mondtam én, de legalább egy regényhős.
Lehetnek neuralgikus pontjaid, amiket nem ismerek, de nem baj, mondtad, mert semmi nem baj, mondtad te.
Amúgy alig ismerlek, gondoltam, de ilyenkor minden tökéletes, az idegesítő dolgok mind csendben vannak, csak a tavasz szól, a trapéztáncosok szorgosan gyakorolnak.
A lelkem egy kitartott hang, minimálzene. A templom harangja nevető, kurta kongatás.
Szikrázó dallamok, bujkáló öröm. Nem bírok ki még egy telet, se nélküled, se veled.
