Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com

Search
  • Virág

Szeretet

Csak sírok szakadatlan. Azt hittem, hogy az összes könnyemet kisírtam a szigeten. de mégsem tudom abbahagyni. Valami hatalmas szeretetet érzek, ami annyira nagy, hogy nem fér belém. Tudom, Ibiza hippi sziget és biztos túltoltam magam mindenfélével, gondolhatjátok, de nem így van.

Érzem azt a szeretetet, amiről elfeledkeztünk mi, emberek, nagyon sokan. Valami nem úgy volt, ahogy lehetett volna, vagy mi kezdtük el bonyolítani egyszer csak, és szükségesnek éreztük szétválasztani és megnevezni a dolgokat. A barátságot, a szülői és gyermeki szeretetet, a szerelmet, a párkapcsolatokat, a testet és a lelket, a nemzeteket, az embereket, és mindent szubjektív és objektív kategóriákba sorolni. És ahogy a zen mondja: ahogy beszélsz a dolgokról, eltéveszted a célt. Keressük a megoldásokat kapcsolataink romjain, miközben még több dolgot választunk szét és definiálunk. Meg embereket fizetünk, akik segítenek minket zsíros órabérért a szétválasztásban, és megnyugszunk egy időre, hogy minden rendben van velünk, megnyugszunk azzal, hogy csak kis mértékben vagyunk felelősek azért, ami történt. Ilyen a felnőtt élet. Válás, pereskedés, megharagudás a testvérekre, anyákra és apákra, gyerekekre, férjekre és feleségekre, mert nem felelnek meg annak, amit elvártunk tőlük. A gyerekeink meg nem értik, miért bonyolítjuk az életet, hogy a papa és a mama egyszerűen miért nem szereti egymást örökre. Nekik, akik nem tudnak szétválasztani, ez a legtermészetesebb dolog a világon. Nekik ez a világ, a feltétel nélküli odaadás. Tőlük lehetne ingyen tanulni, meg a kutyáinktól és a macskáinktól. Ahol a szomorúság a bánattal összeér, ahol a szerelem örök és feltétel nélküli barátság, és ahol nem félünk a haláltól, ott van az egyetlen dolog, ami igazán létezik. Sokszor éreztem az elmúlt napokban, az erdőben elveszve, a tengert figyelve, hogy legalul a fájdalom és a szomorúság összeér a boldogsággal. És ami szintén világossá vált sokadszorra, hogy az életünk egyetlen célja a boldogság, amit a szeretet adásával lehet csak elérni. Ezen a szigeten sok olyan ember él, akik igazán figyelnek egymásra, törődnek a barátsággal, és mindenhova, ahova mennek, kedvességet, hálát és gondtalanságot visznek. Nekik nem számít sokat a karrier vagy a pénz, hanem azért mentek oda, hogy igazán boldogok legyenek, és tanulják, gyakorolják vagy tudják, hogyan kell. Ezt látva rádöbbentem, hogy mennyi évet töltöttem ugyanazokkal a teljesen felesleges és eszement dolgokkal, mint a körülöttem élők, csak mert láttam, hogy így kell csinálni. Rám szakadt a világ fájdalma és a döbbenetes felismerés, hogy milyen az az élet, amit élni szeretnék, és azt nap mint nap gyakorolni kell.

Mert először nem könnyű ellenállni a hibáztatás és a kritika, vagy a csakúgy dafke rosszkedv iránti igénynek. Megszokásból. Már olyan sokat gyakoroltam azokat, és ez valami új, mint egy új nyelv, amit hosszú munka megtanulni, de a mindennapos rövid gyakorlás a legcélravezetőbb módszer. És nem baj, ha hülyének néznek azok, akikhez akkor is kedves leszek, ha nem úgy kívánná a helyzet, már megszoktam hogy hülyének néznek. Még az is belefér, hogy néha nem sikerül, és elvesztem a türelmem, de ez minden nyelvtanulásnál megesik.



1 view