Search
  • Virág

Szentség

Minden ember szentség. Minden ember egy csoda, mondta a hallhatatlan hang, ami néha beszél hozzám, de mindig csak röviden. Minden ember előtt le kellene borulnod, ők a tökéletesség ezer arcú megnyilvánulásai. Nehéz lesz, válaszoltam, mert némelyik megnyilvánulás tényleg egy akkora gyökér, legszivesebben rákiabálnék: nézd, mit tettél magaddal! Te tökéletes teremtmény, hova süllyedtél! A saját lányodat, a saját anyádat gyűlölöd, mert nem adott eleget, meg akkor is mit mondott. Negyvenezerért. Vagy tízért.

De jó, igazad van, mondtam a hangnak. Nyilván könnyebb, ha tökéletesnek látom őket. Igazából a legkönnyebb úgy lenne, ha a sivatagban gyalogolva kellene rájuk gondolnom. Onnan szépnek tűnnének, az egész játszmájuk meg csak gyerekes civódásnak. Csak azért csinálják, mert unatkoznak. Álmukban szeretik egymást.

A sivatagból gyönyörűek lennének, a részeges Józsi, a vizes, aki a kocsmából addig nem megy haza, amíg beszélni tud, ő is csak játszik. Be akarja bizonyítani, hogy halhatatlan. Egy darabig sikerül is neki. Ott, a sivatagban úgy gondolnék rá, mint egy gyerekre, akinek rossz napja van, mert nem aludt eleget.

Gyalogolnék heteken, hónapokon át. Az örökkévaló időtlenség venne körül, és mindenem meglenne, amire szükségem van. Se több, se kevesebb. Minden eljönne hozzám, amit szeretnék. Csak mennék a puha homokon, dűnéken át, és olyan biztonságban lennék, mint még soha. A világ ringatna az ölében. Néha eltűntetne egy homokvihar, betemetne a nagy fehérség, mint abban a filmben, ahol a dervistalálkozóra ment a nagyapa az unokájával. Nem tudták, hol van a találkozó, de mindenki odatalált. A sivatagon át, ahol nem voltak utak, ahol a dűnék folyton vándoroltak. A mindenség vezette őket.

Én is így lennék, engem is az vezetne, a nagy fehérség. És odatalálnék, ahova kell.

Majd az öregember letérdelt egy előre kiásott sírhoz, és azt mondta, eljött a halál órája. Azt mondta, ne legyen senki szomorú, mert ez a nap ünnep, a halál ünnepe, egybekelés az örökléttel.

A vizes Józsi is tudja, ha elveszti a játékot, és mégse lesz halhatatlan, legfeljebb egybekel ő is az örökléttel.


4 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com