Search
  • Virág

Szakítás

Édes Jan,


Ülünk a szobádban és sírsz. Eláztatod a vállamat, hozzám tapad a ruha, haza akarok menni. Ezerszer elmondod, hogy mennyire akartad, hogy örökre együtt maradjunk. Hogy mindig is rám vártál. Hogy mennyi mindent odaadtál volna értem. És mennyi mindent oda is adtál. Leltározol. Meg hogy teljesen és végérvényesen darabokra törtem a szíved. Hogy ezentúl nem is keresel tovább, mert megtaláltál, és ha nem kellesz nekem, örökre egyedül maradsz.

Szorítod a kezemet, rettenetesen sajnállak.

A.belső hangom azt mondja, ne higgyek neked, mert mindig csak magadról beszélsz.

Láttalak volna így sírni, amikor az előző barátnődnek törted össze a szívét, jó alaposan, hosszú évek alatt minden egyes alkalommal, amikor azt érezted, mennyire odavan érted, és te meg mennyire nem. Akkor láttalak volna az iránta érzett részvéttől mélyen a bánatba temetkezni. Őt, az elhagyott kedvest naphosszat vigasztalni, éjszakákon át álmatlanul hánykolódni a fájdalomtól, a bűntudattól. Akkor most hinnék neked.

De ez itt nem a kételkedés és a szarkazmus ideje. Édes Jan, tiszta szívből szeretlek. Tudom, hogy végig játszottál velem és most nem bírsz veszíteni, ilyenkor kerül elő a hősszerelmes kártya a pakliból. Azok a mondatok, hogy ezüsttálcán kínáltam fel a lelkem neked, meg hogy mennyi mindent adtam, meg hasonlók.

De azt is tudom, hogy minden megélt szerelem során résnyire nyílik egy kapu a végtelen és feltétel nélküli felé. Oda, ahol mindannyian lenni szeretnénk. És minden szakításkor bezáródni látszik ez a kapu, mert azt hisszük, hogy a másik nyitotta ki.

Én most nem hagyom becsukódni. Addig szorítom a kezed, amíg el nem engedsz, és összeszedegetjük a földről az összetört szíved szilánkjait, majd összeragasztjuk, hogy megint szép legyen. Hogy megint használhasd a romantikus hódításaid során, amiből lesz még egy jó tucat, lefogadom.

És én drukkolni fogok neked ahhoz, hogy boldog légy azzal, amid van. A hódítás képességével és a kalandjaiddal. Mert aki hódítani szeret, az kitartani nem, és aki hűséges és állhatatos, annak nem kenyere a káprázat.


2 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a