Search
  • Virág

Színes nyulak

Kedves Jan,


Nem is mindíg voltál velem kedves. Tudom, hogy elvettem a játékodat, hogy nem arra fizettél be, hogy egyszer csak megunom ezt az egész show-t, a július óta tartó halálos szerelemnek álcázott unaloműzést.

De hidd el, nem utáltalak meg, sőt, másképp láttalak a kiábrándultságomban, mint azokat, akikből idáig kiábrándultam. Nem tárgy voltál többé nekem, nem a vágyam tárgya, hanem egy emberi lény, akit szerettem az utolsó napon is, amikor rájöttél, hogy nem akarok többé veled játszani. A roncsizásod, érzelmi zsarolásod és szeretetmegvonásod ellenére szerettelek. És nevettem rajtad, persze, mélyről jövő gonosz kacajjal, mert imádok gonosznak lenni.

És tudom, hogy a szenvedéseink azáltal születnek, hogy eltávolodunk a szeretettől. A kifogásaink, hogy mi nem tetszik a másik emberben, a logikusan felsorakoztatott nyomós érveink, amik amellett szólnak, hogy miért nem érdemes a másikat többé szeretnünk, mind a sötét oldalra állítanak, lehúzzák a rolót, kitakarják a fényt, és ijesztő árnyékként rajzolják a falra félelmeinket. Tudom, hogy azok, akik nagyon szeretnek téged, a szívükkel látnak, a teljességedben.

Ez az igazi éned, azt is tudom.

Nézd el nekem, hogy nem tudtalak a végén nagyszerűnek látni. Ragyogó lényed összement a szememben a megmikrózott omlett mellett, amit reggelire rendeltél abban a kicsinyes közegben, a valaha nagynak álmodott város esetlen szállodájában. A nagyon rossz kávé íze, a rövidujjú, keletnémet inged és a meddő fecsegésed belefonódott a románcba és elrontotta azt.

Az itt azóta felülírta az ottot, és itt most olyan jó. Nem sírok a nyár után, és a kertben minden egyes lehulló levelet egyenként látnom kell. Minden nap látnom kell a Dunát, a száradtan meredező gesztenyék ágait az álmodozó kék égen. Hallanom kell a hajók tülkölését, a meredek utcán elhaló zajokat, a szakadatlan, tompa esőt.

Várnak a felfedezetlen elhagyott házak, hívogatnak a kerítések amiken be kell mászni, mint a rossz gyerekek. A házakban bolyongani kell, elképzelni a hajdani életeket, amik ott zajlottak. Kinyitogatni az ajtókat, a poros bútorokon csíkot húzni, állni az elhagyott udvarokon megdöbbenve, meghatódni rozsdaette kovácsoltvas kerítések láttán, átszellemülve, álomittasan. És minden egyes alkalommal úgy érezni, hogy megtaláltam, megtaláltam álmaim házát, itt akarom leélni az életemet, itt fogok az üres nyúlketrecekben színes nyulakat tartani, régi bútorokat festeni, nagy családnak főzni vasárnapi ebédekre, ahol majd gyerekek rohangálnak az asztal körül, és mindenféle korú és fajtájú állat lesz körülöttem, akikkel sokat beszélgetek majd. És az is jó lenne, ha eljönnél majd egyszer, ülnénk a kandalló mellett a tüzet piszkálgatva, és egy meghitt pillanatban elmesélném, hogy mi mindent képzeltem rólad a legelején. Majd nevetnénk magunkon, azon, hogy micsoda egy felkapott dolog ez a szerelem, mennyi felesleges hűhó semmiért.


2 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com