Search
  • Virág

Rád gondolok

Rád gondolok, mert a Dunán szétszóródtak az esti fények. Mint minden este. Apró sárga pontok a vízen, hosszúra nyúlt arany csóvával. Sok kis üstökös alattam. Majd hajnalban leszáll a köd, és jön egy újabb őszbe nyúló nap.

Te pedig már nem vagy itt, jó egy éve. És mégis, mintha egyre jobban itt lennél bennem. Gazdagabb lettem, amióta elmentél. Gazdagabb veled, vagy nélküled, nem tudom.

Az is igaz, hogy tőlem már réges-rég elmentél. Úgy huszonöt éve, amikor úgy kezdtem érezni, hogy már nem szeretsz többé.

Akkor nagyon fájt, azt hittem, nem élem túl. De szép lassan, hosszú évek alatt engedtem a fájdalom szorításából, és próbáltalak megérteni. Én is anya lettem, és olyan voltam, mint te. Aztán nem akartam olyan lenni, és csak szerettem a lányomat, ahogy más volt. De mégis ugyanolyan, mint én húszévesen. Szép volt mindíg, akkor is, amikor utált, vagy amikor hazudott nekem. Mert igazából mindig szeretett.

És te ezt sosem értetted meg. Hogy én is mindíg csak szerettelek. Elszöktem otthonról, mert annyira fájt, hogy fel kell nőnöm, és tudtam, hogy a dolgok meg fognak változni körülöttünk. És hogy sose lesz már olyan megint, hogy csak te meg én, és a végtelen béke. Direkt bosszantottalak. Elmentem addig a pontig, ahol mar haragudtál, pedig azt hittem, örökké szeretni fogsz. De mégse így lett, és borzasztó volt elszakadni tőled, aki a mindenem voltál.

Te pedig folyton haragudtál. Mindenért én voltam a hibás. A világnak megmutattam, mire vagyok képes, de te egyszer sem dícsértél meg. De nem baj, egy idő után már nem fájt tőled semmi.

Azt gondoltam, hogy csak egyetlenegy út van: szeretni a szüleinket, amíg még élnek. Mindent elfelejteni, amiért haragudtunk rájuk, hogy minden nap új életet kezdjünk velük. Nekem így volt a legkönnyebb. Sokáig tartott, amíg rájöttem, de onnantól kezdve minden könnyebb lett.

Arra gondoltam, hogy te tényleg nagyon akartál szeretni, de egyszerűen nem ment jobban. Azt adtad, amit otthonról hoztál. És néha szomorú voltam, mert csak boldognak akartalak látni, de nem sikerült. Aztán rájöttem, hogy ez is csak egy elvárás. Olyannak akarlak látni, ami nekem tetszik, hogy jól érezzem magam. Ez volt az utolsó dolog, amit elengedtem. Vége volt annak, hogy bármit akarjak tőled.

És amikor ott leselkedett a halál mögötted, akkor értettem meg mindent. Hogy minden mögött ugyanaz a dolog volt. Már annyiszor elmondtam a barátaimnak meg idegeneknek is, de nem lehet elégszer elmondani, hogy mindig és minden mögött a szeretet volt. A te szereteted, ami ezer arcot öltött. A kétségbeesett, tehetetlen dühtől, a kiabálástól a cirógatásig mind ugyanazt jelentette.

A legtöbbet te adtad nekem.

0 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com