Search
  • Virág

Nyújtózás

Ma, kedves naplóm, megmosott a Duna, megszárított a nap, megszellőztetett a szellő és megkávéztatott egy barát.

Aztán egy másik szomorúan azt mondta, hogy vannak olyan idők, amikor távol kerülünk mindattól, amit szeretünk. Mondtam, hogy tudom, tudom, voltam már így. És elgondolkoztam, hogy mikor is, de nem emlékeztem igazán.

Délután pedig meghasadt az ég, és rászakadt a mai nap valóságára a vihar, a maga végeláthatatlanságával. A mindent elmosó, dörgedelmes égszakadás elhozott a szobámba, egyre közelebb a békéhez, a belső nyújtózáshoz. Az ég egybefüggő, boldog szürkeséggé vált, ami mérgesnek álcázta magát, de tudtam, hogy most is csak viccelt.

Azt kívántam, tartson egy hétig. A mindent elmosó vihar. És akkor lesz okunk kegalább panaszra. Legalábbis azoknak, akik szeretik szóvá tenni a dolgokat, amiknek nem úgy kéne lenniük, ahogy éppen vannak.

Csak essen és essen szakadatlan. Legyen mindenkinek belső nyújtózása külső pompázás helyett. Csináljon helyet belül az, aki azt érzi, hogy távol került attól, amit szeret. Nyújtózzon egy nagyot vagy sok kicsit, hogy férjen el a béke a lelkében. Mert hely az kell neki.

Főzzön magának egy kakaót, vagy napi tíz kávét, vegye fel a pizsamáját, sóhajtson nagyokat. Nézzen egy giccsesen boldog filmet amikor senki sem látja. Nézze, ahogy az eső csak tocsog és locsog, és felejtse el saját magát. Váljon szombat délutáni plüssmedvévé, aki felmentést kapott gondolkodásból, és minden olyan dologból, ami túlzottan megerőltető.


4 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com