Search
  • Virág

Nevetés

Valami gyötört, nyugtalanított, szürkének és kicsinek éreztem a lelkem. Meg akartam látni, mondani hogy mi az a valami, ami ebben a hidegben, sötétben összenyom, összezsugorít és rossz álmokat hoz.

Csak leültem hallgatni a csendet. Volt szomszéd pakolása, macska szuszogása, autó suhanása, majd hirtelen felnevetett az idő. Elkezdtem hallgatni, és tudtam, most éppen máshol történik, nem velem, mert én csak hallgatom. És folyton csak nevet, saját magán, a viccein, és rajtunk, akiket becsap egész életünkben. Láttam, ahogy megállt, és megnyugtató volt távolról nézni, ahogy játszik. Megint éreztem, hogy semmi nem fontos, ez az egész csak egy vicc, amit érteni kell, és együtt nevetni, Az idővel, magunkkal, magunkon és rajta. A csend sárga, sűrű köd lett, valamilyen tapintható izé, ami evidens, nyugodt és állandó.

Az értelem nélküli passzív átlényegtelenülés, mostantól a kedvenc hétvégi elfoglaltságom.


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com