Search
  • Virág

Lelkesedés

Édes Jan,


Milyen szép is a rajongás, a lelkesedés, ami néha megadatik nekünk! A vad tavasz utáni burjánzó június folyton ígéreteket sugdos a fülünkbe, hogy valami hatalmas és lehengerlő dolog fog velünk történni. Most, mindjárt, nemsokára.

Téged is megláttalak azon a júliusi estén eszement oroszokkal körülvéve, elmúlhatatlan nyár volt, nagyon zöld és nagyon brandenburgi. Azokon a napokon amúgy is zengett minden körülöttem, akkor annyira éltem, hogy muszáj volt, hogy történjen valami. Már halálosan és menthetetlenűl szerelmes voltam a házba, ahol laktam, ami körülvett engem, amit nem én birtokoltam, hanem ő engem, és félő volt, hogy ez örökre így marad. Hatalmas folyóként zúgott a szívemben az öröm, és elöntötte a lelkemet, ahogy minden egyes nap a folyosókon járkáltam, ahogy reggelente az ajtókat és az ablakokat nyitogattam, hadd fújjon át az éledező reggel azon a téren, aminek nem voltak határai. Reggel még hideg volt, aztán eljött a kimért, decens meleg is, amire ti mindig sóhajtoztok, hogy micsoda kánikula. Teljesen kitöltötte a bennem lévő teret ez a szerelem, ez az őrült lelkesedés az iránt az öreg és romos ház iránt. Túlcsordult, és keresett magának valamit, amibe belefolyhat, amiben testet ölthet megint, mert annyira sok lett belőle. Ekkor talált meg téged.

Elhatároztam, hogy felújítom a házat, de sokkal többet mászkáltam benne, mint amit dolgoztam rajta. Azzal töltöttem a napokat, hogy élénken elképzeltem a vendégeket, a pompát, a szép bútorokat és azt a hangzavart, ami majd egyszer megtölti a szobákat. Meg az őrült nyolcvanéves barátnőm sztorijait hallgattam a nyikorgó fateraszon, mialatt a sokadik kávéját kortyolgatta.

És te, akit utána megismertem, te is egy csoda voltál. Egy légies jelenség a nagy mozdulataiddal, a görcsös földhözragadtságoddal, és mivel ez a kettő olyan szép konrtasztot alkotott, rögtön felfigyeltem rád. Volt még valami, amire nem lehetett nem odafigyelni: a belőled áradó méltóság.

Aztán eljutottam odáig, hogy pont az ellenkezőjét is megláttam benned, mindennek az ellentétét, amit először láttam. Ez egy rejtély, hogy miért történik így. Hogy minden dologra pont az ellenkezője ugyanúgy igaz.

Itt van például a cicám is, akit imádok, és nem tudom eldönteni, hogy szép vagy csúnya, de nagyon olyan valamilyen. Mindene tetszik és kész.

Vannak a nyarak, amikor kitárulkozunk és befogadunk, és vannak a telek, amikor picire összegubózunk és nem hisszük el, hogy a nyár létezett. Amikor meglátjuk a dolgok másik oldalát. Talán az idő segít abban, hogy azt is szeretni tudjuk.


2 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a