Search
  • Virág

Kapcsolat

Egy nagyon jó hasonlat jutott eszembe tegnap, mert azon gondolkoztam, hogy miért nem sikerültek idáig a kapcsolataim.

(Halló, azért valljuk be őszintén: mi, 30-40-50 feletti nők nagymesterei vagyunk annak, hogy részletesen sorolgassuk, hogy mi a gáz a pasikban általában, illetve épp abban, akivel most készülünk szakítani!)

Mindíg olyan jól indultak a dolgok az új pasival, de egy kis idő után elkezdtem máshogy látni őt. Eleinte nagyon tetszett az, hogy tetszik, amilyen, és nem magyaráztam meg hogy miért, nem boncolgattam őt, csak tetszett a másmilyensége. Az újdonság lehengerlő erejével hatott sokszor az, amit egyébként más embereknél suttyóságnak, ostobaságnak, tapintatlanságnak neveznék az osztályozó elmémmel. A szeretet naív szemével nézve édes volt és izgalmas.

És mindig a saját kudarcomként éltem meg azt, hogy nem tudom elfogadni, zavar, irritál például, ha egy zenésszel járok, és nem tetszik, amit játszik, vagy nem elég művelt, vagy kicsinyes, vagy akármi. Mert minden, amit a szeretetről gondolok, az ellentmond ennek, és mégse tudom elfogadni a másikat ilyen apróságok miatt, amikor számtalan nekem tetsző tulajdonsága is van.

Bezzeg a macskánkat, őt igen. Bobesz még büdi is néha, plusz egy könyvet el nem olvasott soha, és folyton takarítok utána. De maga a tökély, ahogy odaadóan a szemembe néz, és egy szőrszálában ott van a mindenség. Vagy a gyerekeimet, őket mindíg tökéletesnek, zseniálisnak és lehengerlőnek látom. Pedig azok is.

Aztán eszembe jutott a Jobb agyféltekés rajzolás című könyv, ahol arra tanítanak, hogy ha azt akarod élethűen lerajzolni, amit látsz, akkor ne gondolkozz azon, hogy mi az, amit látsz. Csak rajzold le a vonalakat, a köztük lévő üres tereket, anélkül, hogy értelmeznéd azokat. Az értelmezéssel eltorzul a kép, és a beidegződéseknek adsz teret. Az a gondolat befolyásolja az általad rajzolt fát, ami a fáról alkotott belső képed. Amikor először megmutatták, hogyan kell fát rajzolni, beidegződött egy kép: egy fa olyan, aminek van törzse, lombja, stb. És ha tudom, hogy fát rajzolok, ez befolyásol. Az értelmező, racionális bal agyféltekének a kikapcsolásával könnyedén le tudom rajzolni azt, amit látok, csodának tűnik, de olyan könnyű és magától értetődő, hogy nehéz is elhinni.

És megtaláltam az elásott kutyát: rájöttem, ha a kapcsolatot is így élem meg, hogy nem tudom, milyennek kell lennie, csak elidőzöm és gyönyörködöm a részleteiben, akkor jól vagyok benne, remekül érzem magam, és imádom a másikat. Itt van a mosolyában a napfény, a hangjában a halhatatlanság, ő maga a boldogságba feledkezés. Sétáljunk, főzzünk, hallgassunk és meséljünk vicces sztorikat, ennyi. És ezek után ki akar bármiről is gondolkozni!

(Hihetetlen ez a kép, pár napja Tempelhofon csináltam, egy tavaszi vihar előtt. Az ég sötét részéről átnyúlik a szivárvány a világosba, ahova még nem ért el a vihar, oldalt a menekülteknek felálított, most már üres konténerek, a szivárvány végénél meg van egy kávézó. Love Berlin!)


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com