Search
  • Virág

Este a templomnál

Este a templomnál, a kék meg a sárga, az a lélegzetelállító kék ès az eltűnt időbeli sárga. A fák elszáradt koronája is sárga, régi fénykép-sárga. A templom szép nagy tornya is filmbeli sárga. A sárgában játszik a kék, a kékben a sárga. A harang halkan kong, mint egy pici, zengő edényke, krisztus pléh teste is méltóság nélkülien sàrga. Selymes az este, beszédes az alkony, valakik nevetnek, biztos rajtam. Az erdő mellett, ahol elfogy a lélegzet mire felér az ember azon a régesrégi lépcsőn, a kálvárián, ahol síri nyugalom van, a sötétben elfog a rettegés. Ereszkedik az út a házunk felé, és már lehet a Marika hangját hallani, aki isten nevét megint a szájára vette, miközben valami fekete füstöt eregető kupacot tüzel. Milyen szép is az ő boldogsága, káromkodása, harsánysága, mindig olyan nyugalom önt el, amikor hallom. Olyan ő, mint egy öreg andalúz boszorkány. A Sanyi, az büszke lehet, hogy mellette maradt ez az örök tűzzel égő tenyerestalp. A Mónika meg, minden Mónikák Mónikája, aki csak halkan dünnyög és pakol a tűzre, olyan, mint egy örök mellékszereplő. Aki szívesen cserélne bárkivel életet, lenne bátor, nagyhangú és odamondogatós, de aztán mégse.

Csak szívom magamba ezt a valamit, ami ki tudja, meddig tart, ki tudja, mikor keseredik meg, mint a túl sokáig főzött csokoládé. Mèg mindig el vagyok veszve ebben az új, rajtam kîvül àlló boldog világban, ezekben a harsány estékben, amik olyanok, mint egy hosszú mantra.

Ki fog megtalálni ès mikor? Èn onnantól kezdve majd vele együtt leszünk elveszve? Olyan lesz, mint egyedül, de annál sokkal magànyosabb, sokkal felszabadítóbb, sokkal boldogabb? Bàrki is lesz az, aki megtalál, tudnia kell, hogy soha nem akartam ebben a vilàgban otthon lenni. Az édes, mámorító gőg, ami a kívülállók sajátja, kísér végig Berlintől Alaszkáig, Szenegáltól Angyalföldig, és vissza.


4 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a