Search
  • Virág

Elengedés

Updated: Aug 6

Besüt a reggeli nap a szobába, és tudom, hogy ma megint el tudok engedni. Dolgokat, amikhez ragaszkodtam idáig.

Ma lesz az a nap, amikor akár barátom is lehet, aki majdnem a szerelmem volt, és nem fogom eldönteni, hogy ez miképp történjen. Nem fogok helyette vagy az élet helyett dönteni.

Ma elfogadom, hogy már nem vagyok olyan, mint régen, már nem szórakoztat az, hogy pompás dolgokat képzelek valakiről, mert észrevettem, hogy maga az élet pompás a maga mindenféleségében. Csak hagyni, teret engedni kell megtanulni, másoknak, a történéseknek, a szeretetnek és a csodáknak.

Ma megengedem, hogy lassan, nagyon lassan történjenek a dolgok, úgy, hogy nem tudom, végül milyen lesz a kimenetel. Nem tudom, hogy úgy fog e történni, ahogy én szeretném. Legyen nagy ívük, sürgetés, sietség nélkül induljanak el a történetek, és érjenek véget a maguk módján szépen. Ez nem veszteség és lemondás, ez csak a feszültség elengedése, és annak tudomásul vétele, hogy kicsi vagyok. Van valami, ami nagyobb és biztonságot ad. Ez ahhoz hasonlít, amikor Marokkóban azt mondják, insallah. Legyen úgy, ahogy lesz. Biztonságban vagyok az emberek között, a kapcsolataimban, mert nem tudom, hogy alakulnak, de ezt megengedem. Megengedem nekik, az embereknek, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Ez nem veszélyeztet engem, mert boldog vagyok, és tudom, hogy egyetlen dolog létezik, az, amit szeretetnek hívunk. A felétel nélkülinek hívjuk, de a feltétele a belső tér, ami lehetőséget ad neki a kibontakozásra.

És egy új dolog, amit megértettem: minden bennem van, amire vágyom. Minden megszületett legbelül, ebben a belső térben, ahol a szeretet is lakik. Ha odafigyelek, és hagyom nőni, kibontakozni, meg fog jelenni az életemben. Ha nem hagyom, hogy a megvalósulás hiánya miatt érzett aggódás, keserűség eluralkodjon rajtam, és elfoglalja azt a teret, ahol a szeretet lakik, akkor lesz lehetősége kibontakozni és megvalósulni. Csak tér kell a dolgoknak. És a többit, amire nem szeretünk gondolni, el kell engedni, mert jó érzés elengedni. Olyan, mint színes lufikat engedni a fényes nyári égre, és sokáig nézni, amíg eltűnnek. Közben a nap vakítja az arcunkat és igazán érezzük, hogy élünk.

Ez az érzés mindent legyőz, ez idáig a legjobb, amit éreztem. Sokkal jobb annál, mint amikor sikerül valami. Sokkal szebb és nincs súlya neki, csak életszaga, valóság-illata. Arra emlékeztet, hogy élek, és nem futok versenyt az idővel, nem kell senkinek, még magamnak sem bizonyítanom, nem kell felmutatnom dolgokat amiket elértem és embereket, akik mellettem vannak.

A mai nap az, amikor nem várok többet a vágyott dolgokra, hanem azt mondom istennek, aki néha van, néha nincs, senki se tudja, hogy rábízom.

Ma nincs sok dolgom, pedig eddig úgy gondoltam, hogy rengeteg van.

Ma rájövök, hogy választhatok. Lehetek festő, tolmács vagy táncos is, vadakat terelő juhász...Ma mindent elkezdhetek, előttem az élet. Itt van mindenki, aki támogat: a két macskám, a kutyám, a két szobanövény és a szobába beszűrődő napfény.


6 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com