Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy itt mindenki egy potenciális regényhős!

Az automatánál buszjegyet vettem, amikor egy frissnegyvenes felebarátom, talpig Corvin áruházas világos nejlonöltönyben, retardáltan hadaró, vékonyka hangon belehajolt a látóterembe:

-Heló! Hogy vaagy?

-Köszi, jól.

-Elkisérhetleek?

-Nem, köszi. (Mosoly)

-Benne vagy egy randiban? Foglalt vaagy?

-Nem, köszi. Igen, köszi.

-Ha foglalt vagy, akkor egy kaland?

-Nem, köszi. (Mosoly)

-De láthattalaak már valahool? (Retard nézés)

-Nem.

-Nem téged láttalak már egy néger pasival? Egy négerrel?

-Nem, de majd fogsz. (Mosoly, harsány felröhögés visszatartva)

budapest, ezek után lehet téged nem szeretni?