Search
  • Virág

Budapest

Itt, ahol tiszta a szél és súlytalan a lét, a nemlétezésben, ahol az élet emésztetlenül átfolyik az embereken, eszembe jut Budapest.

Bezzeg Budapest! A pompás mocsok és a végtelen táncok helye. Ő olyan, mint egy alkalmi kapcsolat. Vele mindíg elsöprően jó és szenvedélyes. Felemelő érzés együtt tölteni vele pár napot, de együtt élni ordítóan unalmas. Ő sosem nyugszik, de nem kér semmit, elvan a magàban a forrongó indulataival, elhanyagolt lelkében örök lánggal égő örökifjú a kilencvenes évek elejéröl. Ha nem megyek vissza hozzá, úgy tesz, mintha nem érdekelné, de mindent és még annál is többet akar tőlem titokban.

Ilyen az én Budapestem. Eszeveszettül és önfeledten rohan a semmibe, a saját poros romjain csukott szemmel táncol a mindenhová betolakodó napfényben.

Nekem ő szerelem, élet, halál. Előbb-utóbb mindegyik megtalál.

Észbontóan suttyó alak és ragyogó elme, jobb sorsra érdemes de erre képtelen, dekadenciájával lenyűgöző lény. Cinkosai, az örök ünneplők, valahol a dadaizmus és a zen közötti káprázatban örök hűséget esküdtek neki.

Hadd szóljon, hadd zengjen! Aztán majd lesz valahogy! Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna, ugye? Halál a májra! Mondják, emelik poharukat és összekacsintanak a végtelenre nyúlt idővel. És persze, mint mindenkinek, nekik is végül igazuk lesz.


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com