Search
  • Virág

Búzamező

A kéklő búzát néztük. Nem bírtam levenni a szemem róla, hihetetlen volt, hogy valami, amiből sok van a természetben, és nem ég, nem tó és nem tenger, lehet kéklő. Persze zöld úgy összességében, de a szárak alsó fele kéklik. És tényleg hullámzik a szélben, mint a tenger. Nem hazudtak a nagy költők.

Néztem, ahogy a barátnőm haja odaér a búzatábla síkjába, és elkezd harmonizálni vele. A villanykábelek elvágják a fakoronák felett az eget, nem egyenesen, középen lehajlanak, elfáradnak. Ha valaki rajzolta volna, rászóltak volna, hogy rajzolja egyenesen azt a két vékony, felete vonalat.

Most már némi unalmat is érzek néha a tájat nézve, de ez a szelíd beletörődés unalma: az az érzés, hogy valami nagyon szép és jó, és úgy tűnik, örökké így lesz. Mint egy hosszú párkapcsolat, egy jó házasság.

Na jó, nem bánom. Hát legyen.


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com