Search
  • Virág

Aranyrögök

Kedves Jan,


Örülök, hogy elszállt a haragod. Bár jobban örülnék, ha el tudnád engedni azt a dolgot, amit mindannyian szorongatunk egy ideig, és ami miatt annyira fáj, ha valaki szakít velünk. Azt a konok elképzelést, hogy a másik ember a mi társunk kell, hogy legyen, ha már beleszerettünk, és úgy kell hogy viselkedjen, hogy mi attól jól érezzük magunkat. Hogy tartozik nekünk ezzel, ha már megtiszteltük a figyelmünkkel, sőt, a szerelmünkkel.

Jobban örülnék, ha ezt el tudnád engedni, de így is jó.

Ha majd öreg leszek és beszélgetek az unokáimmal, elmondom nekik, hogy milyen sokszor voltam lelkes és szerelmes, milyen sokszor okoztam csalódást. Meg hogy mennyire sokszor törték össze a szívemet, főleg addig, amíg ragaszkodtam az elképzeléseimhez a másik emberrel kapcsolatban.

Vagy veled ülünk majd egyszer egy padon, a Dunánál, hideg lesz a víz és hallgatag az este, és elmondom, hogy legesleginkább, minden szerelmen, katarzison és csalódásom túl az életet szerettem. Ezt a gyönyörű, örök lobogást, ami kiolthatatlan lánggal égett és minden szerelmemben visszatükröződött,. És néha kialudt a fénye egy pillanatra és elmúlt a szerelem, de az nem miattuk, a szerelmeim miatt, hanem miattam volt. Arról ők nem tehettek. Mint ahogy te sem és én sem tehetünk arról, hogy nem tetszünk már egymásnak. Ez ilyen, néha megtörténik, nincs igazából jelentősége. Ebben a világban az a szép, hogy valójában nagyon kevés dolognak van jelentősége. Jó, ha erre minél hamarabb rájösz. Csak arról szól ez az egész szakítás-dolog, hogy nem illünk bele a másik ember koncepciójába, ami néha állandó és változatlan, néha viszont folyton változik,

A fájdalom meg azért jön, hogy becsapjon minket, hogy azt hazudja, hogy elvesztettünk valamit, amit nem is lehet elveszíteni, mert sosem volt a miénk.

Elmondom majd, hogy annyira szerettem az életet, hogy mindenemet odaadtam volna érte, pedig semmim sem volt. Az élményeim, az idő amit leéltem, a kalandok, amik olyan szépek voltak, hogy egy másik hosszú élet sem lett volna elég ahhoz, hogy leírjam őket, talán azok az enyémek voltak, de lehet, hogy azok sem. Jöttek, mentek, és a lelkemben iszapot rakott le az események hömpölygő folyama, majd az újabb áradat elmosta a régi sarat, és a benne megbúvó aranyrögöcskéket kisodorta a partra. Ez az én gazdagságom, amit majd kitalálok, hogyan adjak oda azoknak, akiket különösen megszerettem ezalatt a pompás és remekbeszabott életem alatt.


6 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com