Search
  • Virág

Ait Benhaddou

Updated: Aug 6

Vajon hova tűnik az idő Marokkóban? Lehet, hogy mindenki így érez itt, ahogy én, hogy nem telik, nem halad, nem múlik, hanem megszűnt létezni? És miért van az, hogy mindig csak jó emberekkel találkozunk, akik azonnal segítenek, és minden a megfelelő időben történik a megfelelő emberekkel?

Hogy történik az, hogy rögtön felvesznek, amikor stoppolunk, pont oda visznek a faluba, ahol a 400 éves kasbah van és indigókék touareg ruhás emberek narancssárga sállal és hozzá illő Nike cipőben sétálnak, a Vogue legutóbbi kiadásából kilépve? A kasbahban, amiről nem tudtuk, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű, pont találkozunk a tulajdonossal, aki másnap körbevisz minket a közeli völgyben, ahol Majorelle, a francia festő lakott. A völgybe, ami tele van romokkal, felújítandó házakkal, ahol lehetne valami kreatívat együtt csinálni majd itt egyszer, a helyieket segíteni, mert ő is ilyesmiben gondolkodik. Este pedig egy városszéli vályogkunyhóban gnawa zenés grillsütögetésre hívnak a mindíg vidám és vicces barátaink, az ezer csillagos ég és a patak menti pálmafák mellett botladozva vezet az út vissza Ouarzazate-ba, a csodás porfészekbe. (A barátnőm többször megjegyezte: de Virág, egy elvileg átlagos szerda este van! A csodák csak pénteken vagy szombaton szoktak történni.)

Lehet, hogy csak a helyiek számára különleges európai nők vagyunk, és úgy bánik velünk ez az ország, mintha az élet császárai lennénk, de megint azt érzem, hogy a nyitott szívek országába érkeztem. Ahol nem azért adnak valamit, mert elvárnak valamit cserébe, hanem mert adni jó, és ezt ők nem felejtették még el. Itt az idő múlása nem engedi éreztetni magát, nem nyomasztja az embereket. Mindenki csak van, és tudomásul veszi az életet, ezt a gyönyörű ajándékot.


3 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com