Search
  • Virág

Ait Benhaddou

Vajon hova tűnik az idő Marokkóban? Lehet, hogy mindenki így érez itt, ahogy én, hogy nem telik, nem halad, nem múlik, hanem megszűnt létezni? És miért van az, hogy mindig csak jó emberekkel találkozom, akik azonnal segítenek, és minden mindig pont klappol, minden a megfelelő időben történik a megfelelő emberekkel, a tökéletes helyen?

Hogy történik az, hogy rögtön felvesznek, amikor stoppolunk, pont oda visznek a faluba, ahol a 400 éves kasbah van és indigókék touareg ruhás ember narancssárga sállal és hozzá illő Nike cipőben elhalad előttünk, a Vogue legutóbbi kiadásából kilépve? A kasbahban, amiről nem tudtuk, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű, pont találkozunk a tulajdonossal, aki másnap körbevisz minket a közeli völgyben, ahol Yves Saint Laurent lakott, ami tele van romokkal, felújítandó házakkal, ahol lehetne valami kreatívat együtt csinálni majd itt egyszer, mert ő is ilyesmiben gondolkodik. Este pedig egy városszéli vályogkunyhóban gnawa zenés grillsütögetésre hívnak a mindíg vidám és vicces barátaink, az ezer csillagos ég és a patak menti pálmafák mellett botladozva vezet az út vissza az Ouarzazate nevű csodás porfészekbe. (A barátnőm többször nyomatékosan megjegyezte: de Virág, szerda este van!)

Lehet, hogy csak full fenszi európai nők vagyunk, és úgy bánik velünk ez az ország, mintha az élet császárai lennénk, de megint azt érzem, hogy a nyitott szívek országába érkeztem, ahol nem azért adnak valamit, mert sok van belőle, hanem mert adni akarnak. És ahol az idő múlása és a pénz hiánya nem engedi éreztetni magát, nem nyomasztja az embereket. Mindenki csak van, és tudomásul veszi az életet, ezt a gyönyörű ajándékot.


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com