Search
  • Virág

A legelején

Kedves Jan,


Hogy milyen volt veled a legelején, akkor, amikor még nem nagyon ismertelek?

Nem volt valami lehengerlő, meg kell, hogy mondjam. Inkább nyugodt volt és magától értetődő, mint egy ezeréves házasság.


Hagytuk magunkat a ronda Müllertstrassén sétálni azon a borongós reggelen. Olyan idő volt, hogy ha nem vigyázol, Berlin maga alá temet. Az a nehéz szürkeség, amikor a reményvesztettek öngyilkosok lesznek.

De velük ellentétben mi nem akartunk különösebben semmit. Ittunk egy kávét, majd mégegyet, aztán sétáltunk, és önző módon átkaroltál. De nem neheztelltem érte.

Mondtál ezt-azt, amikbe nem lehetett vagy nem volt szükséges belekötni.

Az élet könnyűsége nehezedett ránk ott és akkor. Felfoghatatlan volt, de kibírtuk. Néha felsóhajtottál, és megállapítottad, hogy milyen nehéz az élet, amikor az ember szerelmes. És egyre nehezebb lesz. És ebben egyet értettünk, majd harsányan felröhögtünk, te is, pedig te német vagy. Tudom, hogy ilyet nem tennél egy jó társaságban, ezért beírtam egy piros pontot a láthatatlan ellenőrződbe.

Nem tudtad, hogy van egy ellenőrződ? Ne aggódj, mindjárt betellik, és nem nyitok újat neked. Nemsokára hatvan leszel, és azután már nem kell.

Én olyan öregnek és szabadnak éreztem magam melletted azon az esős reggelen! Hiszen eljárt felettünk az idő, feletted mindenképp, felettem meg eljáróban van, és ennél jobb dolog nem történhetett velünk. Annak az időnek volt csak súlya, ami előttünk van, a hátrahagyott idő könnyű volt és feejthető.

Az igazán fontos dolgok betolakodtak a nappalainkba és az éjszakáinkba, és kénytelenek voltunk megadni magunkat nekik. Kénytelenek voltunk felismerni, hogy csak azok számítanak igazán. És kénytelenek voltunk a könnyebb utat választani, és a társadalom szemében egyre haszontalabbá válni.

Később a teraszon, amikor megint olyan sokat beszéltél, azon tűnődtem, hogy vajon meg fogod tudni majd nekem bocsájtani azt, hogy néha beleásítok a mondandódba. Majd biztosan szóvá teszed egyszer. Megkérdezed majd: unalmas vagyok? Én pedig kitüntetlek az őszinteségemmel, és azt felelem: igen. De semmi gond, bárkivel előfordulhat.

Az élet megy tovább. Halad a jól megrakott szekerén lassacskán, komótosan, néha mellékutakra téved, de biztosan célba ér. A szekerén zötykölődik, tele azzal a sok dologgal, amit még el kell hoznia nekem.

Csomó piros és arany dolog, kacatok, szép tárgyak, amik az elképzelt múltra emlékeztetnek. Utazások, egy régi ház sok régi bútorral, kandallóval, ami előtt ott ülsz esténként, és mesélsz.

Majd egyszer a kandallónál, ha szóhoz jutok, elmondom neked, hogy évekkel azelőtt, mielőtt találkoztunk, már elképzeltelek, Elképzeltem, hogy mi lesz a munkád, mennyire művelt leszel, a hajadat, az orrod alakját, legfőképpen azt, és azt az ismerős érzést, amit akkor fogok érezni, ha veled leszek. A végtelen ismerős kitárulkozását, azt az érzést, hogy veled sehova sem kell rohanni, mert rengeteg időnk van.

Aztán majd mesélsz tovább, én meg boldogan ásítozom.


3 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a