- Virág
A folyó
Updated: Feb 4
Ülök az örök folyó partján, és csak nézem ahogy lehordja az elmúlt életeim darabjait. Távoli emlékeket, amik velem történtek meg, de úgy érzem, én valójában nem voltam ott.
Most, hogy a folyó partjáról nézem, biztos vagyok benne, hogy az nem én voltam. Nem tudom, ki volt ő, aki átélte mindazt a fájdalmat, hiányt, folytonos vágyódást egy beteljesületlen felé, és a folytonos félelmet attól, hogy már abban a pillanatban elveszítette a boldogságot, amikor átélte azt. A veszteség fájdalma húszévesen öreggé tett, és sokszor meg kellett halnom, hogy újjászülethessek.
És ahogy Hermann Hesse Sziddhártáját olvastam, aki a folyóparton ült, és a folyót nézve megértett mindent és megvilágosodott, sírtam, de nem tudtam, hogy miért. Elolvadt tőle a szívem.
És most, hogy én is a parton ülök, életem partján, látom, hogy minden, amit elvesztettem, visszajön hozzám.
El kellett őket engednem, és megsiratnom, mert akkor még nem tudtam, hogy minden visszajön. A szeretet engedi el és hozza vissza őket. A folyóm az örök könnyek, a bánat és az öröm könnyeinek áradata.
Azt mondja nekem: ne félj, csak szeress. Adj nekem mindent, és bízd rám az életed. Egyszer mindent visszaadok, de ne várd, csak nézd, ahogy az életed hömpölyög. Ha béke van a szívedben, sima és ezüstfényű leszek. A nap táncol majd a hullámaimon, és hajnalban a hatalmas, narancsszínű hold ragyog felettem. Majd fáradtan lehanyatlik bennem, és csak a csillagok énekelnek a sötét égen, amíg újra felragyog a nap. És ez így lesz örökké.
Te meg csak ülsz majd boldogan, mert mindent nekem adtál, de mégis gazdag leszel. Még annál is gazdagabb, amire mindíg is vágytál, mert ezt a gazdagságot el sem tudtad képzelni. A mindenség lesz a tied.
És egyszer csak odasodrom a lábadhoz, amiket elvesztettél. Örömöt érzel majd, de másmilyet, mint azelőtt. Felhőtlen, könnyű és feltétel nélküli örömöt, mert most már nem akarod birtokolni azokat, amiket újra eléd sodortam. Az örömöd nem a megszerzés öröme, hanem az afelett érzett öröm, hogy az élsz. Az életed örök körforgásának megértése a nem-cselekvés felé visz, és csak ülsz a parton, a folyóban gyönyörködve, egészen addig, amíg hatalmas lényed egy ragyogó arany cseppé válik, és elúszik az örök tenger felé.