Search
  • Virág

A befelé terjedő üresség

Kedves Jan,


Ideje van az estének, a sötétségnek, a vizen megnyúlt fénycsóváknak, a tücsökciripelésnek. A befelé terjedő üresség ideje ez. Amikor én és én találkozunk, és a csendben némán örülünk egymásnak.

A hold tompán kukucskál a sápadt felhők mögül, majd hirtelen felragyog. A felhők tisztelettel gyűlnek köré, a nagy festő elmosta őket az ecsetjével. Szép halvány udvara van. Olyan komoly, de mégis mindent átölel, mint egy arany anya.

Ma este az ősz minden tekintetben összekeveredett a nyárral. A szagok, a távoli hangzavar, a nyaralás utolsó estéjének hangulata, a folytonosan ismétlődő rövid örökkévalóságok mind ezt sugallják.

Miért is nem néztem idáig minden este a holdat? Pedig igazán gyönyörű társaság.

Láttál te már ilyen szépet? Lefogadom, hogy nem. Majd egyszer megmutatom, ha eljösz, meg a sivatagot is, ahol mindennél nagyobb a csend, ahol nem is létezel, és minden szó felesleges.

Hidd el nekem, az a legnagyobb áldás, amit mások a legnagyobb átoknak gondolnak. Az egyedüllét. Én egyedül végtelenre tágulok, és nem vágyom másra, csak még több időre egyedül.

Ráadásul az emberekkel nehéz, nagyon nehéz. Főleg azért, mert azt hisszük, hogy ők tesznek minket boldoggá vagy boldogtalanná. Ezért igazából nem miattuk nehéz velük, hanem saját magunk miatt. Sokszor könnyebb távol lenni tőlük, mert úgy legalább nem találkozunk a saját elvárásainkkal. Nem nagyon távol, csak tisztesen távol.

Milyen jó, drága Jan, hogy te messze vagy! Határozottan jól áll neked a távolság. Így emlékezhetek az együtt töltött időre, lehámozva az idegesítő részeket, amikor nem tudtál egyszerűen csendben maradni. Pedig lehetnék másmilyen is, elvárások nélküli. Elvártam, hogy melletted élvezhessem a csendet, és ez hiba volt.

Majd egyszer, a sivatagban gyalogolni fogunk sokáig. Egészen addig, amíg majd nem lesz mesélnivalód, amíg némaságba burkol a forróság. Na, akkor majd átélem veled a kezdetet és a véget, és azt, ahogy a kettő összér. És akkor majd megtanulsz hallgatni.

A hold mellett egy kis hűséges csillag minden este világít. Ők is csendben vannak, már nincs mit mondaniuk egymásnak. Távol egymástól, de mégis közel, végtelen idő óta és még sokszor végtelen ideig. Látod, ilyen az igaz szerelem.


5 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com