Search
  • Virág

A barátnőm

Egy mozgalmas napot töltöttem el pàr napja az új barátnömmel, a nyolcvanéves, keletnémet, sokat látott Ullával.

Pedig már megszoktam, hogy az isten háta mögötti brandenburgi faluban az ember legjobb barátja a kályha melege, a mosógép és a vízforraló. Megszoktam, hogy minden bogárra ráköszönök és a cicàktól kérdezem meg reggel, hogy vannak. De pàr napja áttörés történt: betoppant az új barátnő, aki felforgatta az életemet. Eleve gátlástalanul rálépett a szomszédom padlószönyeg-szerüen lenyírt füvére, átsétált az asztalosmühelyén, ahova én eddig nem mertem belépni, és onnan kiabált Torstennek, hogy itt vagyunk, csak jöttünk megnézni a malacokat, és semmiségekröl beszélgetni. És közben úgy éreztem, hogy meggyalázzuk a jólápolt gyepet, ami nem arra teremtetett, hogy jàrjanak rajta. De a jó Torsten, aki legszivesebben simára gyalulná a világot, és beboritaná padlószönyeggel, nem haragudott érte.

Elgondolkodtató az itteni emberek magánszférához füzödö viszonya, mert keritésük se nagyon van, és minden ajtó orrba-szájba tàrva-nyitva.

Aztán beültünk a barátnőm 2000 eurós lepattant sportkocsijába, és hàrmas sebességben elmentünk a csodàs vàrosba, a Vàrosba, ahol körbevitt városnézés gyanánt, gyönyörü régi villàkat nézegettünk, és mindenkinek köszönt, mindenkiröl volt egy jó története. Néha elővette a kedvese fényképét, amin harminc évvel fiatalabban feszit egy motoron, és puszilgatta. Mondta, hogy Günter most még sokkal szebb, mint akkor volt. És történeteket mesélt róla, hogy az milyen jó ember, mert 1. nem iszik, 2. hüséges, 3. nem keveredik rossz tàrsaságba. Igaz, hogy kicsit néha unalmas, de még csak az kéne, hogy ne legyen az, igy legalàbb mindig tudja, hogy mire számítson, az ö koràban ez már nagyon fontos. A szeretet mindenek felett, ez a legfontosabb. Mert volt már, hogy Günter hülyén viselkedett, de ö annyira szereti, hogy hogyan haragudhatna rá, őrá, akit annyira szeret.

És csak beszélt, és beszélt, néha megkérdezett ismerösöket az utcán erről-arról, szóba elegyedett velük, némelyek kicsit flúgosnak nézték.

Benéztünk egy másik szomszédhoz, ahol enyhén horrorisztikus légkör lengett körül mindent. A pici udvaron egy ketrecben fürjek csipogtak, egy màsikban galambok búgtak idegesitöen, 4 törpe uszkár rohangált ide-oda, a lugasban egy szellemi sérült kislány ült. Az apuka nagyon kedvesen beszélgetett velünk, az anyuka kényszeresen basztatta a muskátlikat. Frau Ulla vidáman csevegett, viccelödött. Végül az anyuka is feloldódott és odajött hozzánk, és a kislányt is sikerült szóra bírnia. Amikor elmentünk, elmesélte a csalàd történetét, és kérdeztem, hogy mi a betegsége a kislànynak. Mondta, hogy geistige Behinderung. Szellemi fogyatékossàg. De mondom milyen tipusú? Hàt csak fogyatékosság. Szellemi. Nur geistige..

Hihetetlen volt ez az abszurd kettősség, ami a keletnémet filmekböl átjön néha. Az eszementen cuki romantikus hangulat gyönyörü természeti háttérrel, kacagó napsütés, sóhajtozó erdö hatalmas fákkal, wagneri zivatar, mennyei esőillat, ezüsten csillogó erdei tavak, repcemezőkön szökellő özikék, és ijesztö, kertitörpeszerü emberek, akik, ha szóra bírod öket, felicsúdnak a saját magukra megirt monodrámájukból, nagyon kedvesek lesznek, de nem olyan nyálas berlini hipszter módon, és kérés nélkül segitenek. És mindegyik egy íróért kiáltó regényhős, akiben sehol semmi manír.

És azon gondolkodtam, hogy ö, a Frau Ulla nem veszi észre ezt az abszurditàst? Vagy ö is az összeesküvés része? Ebben a groteszk romantikus filmben játszik, és elhiteti velem, hogy mindez a valóság? Vagy mindenki geistige behindert, de egyesek geistige behindertebbek másoknál?


0 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com