Search
  • Virág

Erdő

Updated: Aug 6

A brandenburgi erdő, ahol rámtalált az igaz szerelem.

Az az érzés, hogy kapkodok a levegő után, mert belül a szivem tájékán egyre csak tágul valami, ami fel akar repíteni a végtelenbe. Örökké csak tágul és repül, mint a világegyetem és benne a lények. A csendesen örülő virágok, a hajnalban rikoltozó madár, meg a zenélve zümmögő bogarak. Akik boldogok, mert nem gondolkodnak. Én meg csak most tanulok elfelejteni gondolkodni, és boldog kenni, mint ők.

Az erdőben szerelmes lettem a fákba, a tájba, abba az egészbe, ami nem beszél hozzám és nem is várt rám soha, de mostantól hozzá akarok tartozni.

Ez a táj magasztos, és vágyódni, sóvárogni lehet utána. Elmerülni benne és örökké itt maradni .

Már most arra gondolok, hogy mi lesz, ha majd el kell válnunk, ha el kell utaznom vagy költöznöm, vajon mennyire fog fájni? Ha elmennék, mennyire lenne lelkifurdalásom, hogy itthagyom?

Wagner zenéje a táj, ő formába öntötte azt, amit én csak próbálok. A drámaiságot, a boldogságot, amibe fájdalom vegyül, Az egyetemes zengést, a messzi közelséget. A drámai madárhangot, az alkonyatban daloló pacsirtát. Az ezer színben játszó naplementét a valószerűtlen táj felett. Az utat szegélyező mogyoróbokrokat, akik komornak hiszik magukat. Fel akarnak zárkózni a magasztossághoz, de nekik nem megy. A hangos szelet, ami észrevétlenül jön és mindig mindenhol ólálkodik, a neszelő őzikét, és a még ki tudja, mennyi leselkedő állatot és szellemet, akik elkísérnek a sétáimon. Itt soha nem vagyok egyedül, a látszólagos magány mögött zsúfolt csend lapul.

Olyan ez az erdő, mint a szerelem tárgya. Fel akarsz érni hozzá, de sosem lehet a tiéd. Távolian fénylik, elérhetetlen és titokzatos, mégis megnyugvást hoz.


4 views

Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com