Subscribe to Updates

  • Facebook Social Icon
  • Instagram

©2023 by SKTR. Proudly created with Wix.com

Search
  • Virág

Én

Azzal kezdtem a napom, hogy emlékeztettem magam arra, amit tegnap éreztem, hogy mennyire csodálatos, egyedi, zseniális, pompás lény vagyok, aki ennek teljes tudatában mindenre képes. Egy teremtő, aki a saját valóságát teremti meg, és a saját boldogságában lubickolva mindennek örül, ami szembejön. Vannak ilyen szerencsés napok, amikor semmit sem kívánok, csak azt, hogy ez a feltétel nélküli határtalan boldogság, ez a csak úgy a létben úszkálás megmaradjon minden nap. De nem mindíg sikerül automatikusan, így hát emlékeztetem magam.

Tegnap még volt egy érdekes dolog: egy megbeszélésen voltam, azokkal, akikkel egy helyen dolgozom, és mindenkit csodásnak láttam. Mindenkit egy édes, izgalmas, egyedi filmben főszereplőnek láttam, ahogy beszélt, ahogy hallgatott, ahogy mozgatta a száját vagy nevetett, vagy komoly volt. Volt olyan is, aki nem érezte magát jól látszólag, és amit mondott, arról hallatszott és látszott, hogy azért mondja, hogy jobban érezze magát. Mindannyiszor felnevettem, mert megértettem, hogy nem mindíg vagyunk egy hullámhosszon, de olyan szépek az emberek. Olyan szépek voltak ők, ahogy próbálták szeretni a világot és egymást, a bizonytalanságukban, törekvéseikben pompásak és nagyszerűek voltak. És a barátnőm, aki mellettem ült, őt különösen szeretem, és tízpercenként megöleltem volna legszívesebben. Mostanában eszembe jut, hogy ha egy tanácsot adhatnék a húszéveskori magamnak, az mi lenne. Eleinte azt gondoltam, hogy azt mondanám: ne hallgass soha senkire. De ezt mindíg így is tettem, úgy hogy ez felesleges tanács lenne. Most azt tanácsolnám: vedd észre, hogy mennyire nagyszerű vagy! És semmi sem számít igazán, csak ez. Soha ne kételkedj a nagyszerűségedben, és ne szégyelld, hogy annak tartod magad. Majd észre fogod venni, eleinte csak kicsit, de mindenkiben van valami nagyszerű. Hagyd ezt az érzést nőni, és a világod ki fog tágulni a végtelenbe, olyannyira, hogy nem fogsz beleférni a kereteid közé. Amikor ezt érzed, soha többé nem akarsz majd máshogy érezni. És onnantól kezdve mindent szabad: hangosan énekelni, egyedül táncolni, csíkos fürdőköpenyt zokniszandállal technopartyra felvenni, gyerekkel a lejtőn a sárban gurulni. Fel vagy mentve a szorongás, a kételkedés, a kissebbrendűség érzése alól. És az emberek, azok a csodálatos, megismételhetetlen, zseniális lények körülötted a szívük mélyén mind arra várnak, hogy felfedezd bennük a főszereplőt és élvezd a filmet, amiben játszanak.



1 view