Search
  • Virág

Üvegbúra

Drága Jan,


Annyira szép itt nálad.

Minden a nagymamámra emlékeztet. Az óra ketyegése, a krém illata, az elhaladó autók búgása, a cigifüst. Minden egy szép fényes üvegbúra, amiben mi ketten vagyunk. Csak lélegzünk be és ki, csak búg, zúg halkan és ketyeg a búra alatt a világ.

A szomszéd kopog, nem nyitjuk ki. Hülyeségeket mondunk, teljesen értelmetlen dolgokat. Tudod, össze kell zúzni azt, amit itt valóságnak neveznek az emberek. Hadd hulljon apró darabokra és guruljon el ezerfele, fussanak csak utána ostobán, akik össze akarják szedegetni. Mi csak zúzunk, és hagyjuk a légnemű boldogságot, hogy kitöltse a búrát körülőttünk.

Jó ez, hogy mindíg van hova visszajönni, hozzád. Ehhez a szeptemberi naphoz, ahol a semmit újra kezdhetjük csinálni.

Hadd legyen ez az örök projektünk. Ambiciózusan és szisztematikusan apró darabokra zúzni az értemesen eltöltött idő fogalmát. A célokat leredukálni egy erdei sétálásra. Átmenni a szomszéd telekre, ahol az öreg istállók vannak és a fák egymásra hajlanak. A lábunkat emelgetni, csak lépkedni, fűbe süppedni és csak nézni az örökkévalót.

Elképzelni, hogy volt egyszer ott egy nagy élet, vagy lesz egyszer valami, én, nagy családdal, veled, sok baráttal, újra a nagymamámmal.

Olyan jó itt veled, mert minden egyszerre történt és egyszerre történik.

És lassan te is megérted, hogy nincsenek terveim úgy általában. Még veled kapcsolatban sem. Itt, a búra alatt okafogyottak a tervek. Itt csak fogom a kezed, és az idő velünk nevet, mert nincs menetelésre kényszerítve.


4 views0 comments

Recent Posts

See All

One love

Visszajöttem a forgatagba, az elégedetlenségbe, a folyton birtokolni akarás világába. A racionálisnak nevezett, modern, adok-kapok behatároltságba, ahol nagyon szerencsés esetben van egy szeretö csal

Budapest 2

Buudapest, kezdek rajongani érted! Van valami ellenállhatatlan, megfoghatatlan sármod, valami utánozhatatlan, szofisztikált őrület az utcáidon. Idáig többnyire csak szidtalak, de ma megláttam, hogy it

Berlin

Berlin nekem a szakadatlan és kiszakadni vágyó monotonitás, ragyogó létünket ezüstös pókhálóként beszövő apró szorongások, a hajnali ébredés előtti megvilágosodások, az álmatlan, fájdalmas éjszakák, a